Az elmúlt évek gyakorlatából merítettem. A gyermek sürgősségi ambulancián naponta mintegy 50-60 gyermek fordul meg.

A csecsemőtáplálás a gyermekgyógyászat örökzöld témája, valószínűleg azért, mert az élet első éve az emberi élet különleges időszaka – elsősorban a növekedés, a fejlődés sajátosságai miatt. Ebben az időszakban táplálás célja az energia pótlása mellett a testfelépítés és a későbbi, esetleg csak felnőttkorban jelentkező betegségek megelőzése.

Az ízületek kopásos megbetegedését artrózisnak nevezzük. A gerinc csigolyái is kisízületek révén kapcsolódnak egymáshoz. Az ezekben kialakuló elváltozás a csigolyameszesedés (spondilózis) vagy a csigolyák kisízületeire is kiterjedő csigolya meszesedése (spondilartrózis).

Farkasvakságnak nevezzük azt a betegséget, amikor a páciens sötétben, esetleg szürkületben, rosszul megvilágított helyiségben vagy félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem képtelen alkalmazkodni a fény utáni sötétséghez.

Az ősemberek gyűjtögetéssel jutottak élelemhez: gyökereket, a fák terméseit, gyümölcsöket fogyasztottak. Kőből, fából készített szerszámaikkal halásztak, vadásztak, halat és vadat fogyasztottak.

Panaszmentes várandósságot követően, természetes úton született érett újszülöttek, ha élénken sírnak és mozognak szárazra törlést követően édesanyjuk mellkasára kerülnek és háborítatlan bőr-bőr kontaktusban maradnak legalább egy órás korukig.