2019. December 09. Natália nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2019. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink! 

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikája (Klinika) az Auguszta főhercegnő fővédnöksége alatt 1914-ben átadott épületben (Auguszta Klinika) és az 1993-ban mellé épített szívsebészeti szárnyban működik. Maga a főépület 2008-ban Európai Uniós támogatás felhasználásával jelentősen megújult. Az eredetileg a tüdőbetegek ellátására épült szanatórium funkciója a több mint egy évszázad során számos alkalommal változott, a tüdőgyógyászat az I. sz. Klinikai Telepre került, az eredetileg önálló Kardiológiai és a Szívsebészeti Klinika 2007-ben történt egyesülésével alakult ki a jelenlegi struktúra.

A Klinika ellátási területe az Észak-Alföld és Észak-Magyarországként definiált régió, az ellátandó betegek száma a legmagasabb progresszivitási szinten meghaladja a 2 milliót. A szakmai profil a felnőtt kardiológia és felnőtt szívsebészet csak nem teljes spektrumát felöleli: a nem-invazív kardiológiát, az invazív, katéteres kardiológiai diagnosztikát és műtéteket a koronária, aritmia és szervi szív problémák kezelésére, a nyitott szívműtéteket és a minimál invazív szívsebészeti beavatkozásokat.

A kardiológia és a szívsebészet rohamos fejlődése újabb és újabb lehetőséget kínál a diagnosztikában és a terápiában. Célunk, hogy az új eljárásokat minél rövidebb időn belül meghonosítsuk, betegeink számára is elérhetővé tegyük.

Prof. Dr. Csanádi Zoltán
Intézetvezető



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Az elszakadási félelem

Munkám során gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor a gyermekeknél a szeparációs szorongás a panasz.


A szorongás ösztönös reakció a veszélyhelyzetre. Az élet kezdetén a gyermek úgy viselkedik, mintha minden váratlan esemény egyben veszélyt jelentene számára. A váratlan hangoktól, zajoktól, fénytől ösztönösen megijed. Később, mikor már jobban ragaszkodik az anyjához, arra reagál sokkreakcióval, ha eltűnik látóteréből. Számos olyan helyzet adódik, mely a gyermekben szorongást kelt. Hamarosan azonban ezeknek a helyzeteknek a száma csökken. A tapasztalatok rendszeres ismétlődése segít a gyermeknek úrrá lenni félelmein, már csak kis ijedtséggé zsugorodik. Később megtanulja előre meglátni a „veszélyeket”, és felkészül rájuk a szorongás fegyverével, s így nem sokkoló számára. Korábban sokként élte meg, mikor édesanyja egyedül hagyta a szobában, később már akkor is sírni és tiltakozni kezd, mikor a szobájába viszi. Ez a megelőző szorongás segít az anyától való fájdalmas elválás elviselésében. A szorongás tehát szükséges, normális élettani jelenség és lelki felkészülés a veszélyre. Felnőttkorban is szoronganak az emberek pl. bizonyos orvosi beavatkozásoktól, vizsgáktól, élethelyzetektől.

Felébresztett lelkiismeret

A szorongás szociális célokat is szolgál, a lelkiismeret kialakulásának tényezője. A szeretett személy rosszallásától való félelem, illetve a szeretetvágy ébreszti fel a gyermek lelkiismeretét. A lelkiismeret furdalástól való félelem erkölcsös megoldást szül. De a szorongás nem mindig hasznos az egyén vagy a társadalom számára. A veszély leküzdésének képtelensége tehetetlenség és kielégületlenség érzéséhez, menekülési reakcióhoz, neurotikus tünetekhez, vagy antiszociális viselkedésekhez vezethet.
Amíg a gyermek ki nem fejleszti belső erőforrásait a veszélyek leküzdésére, a szüleire van utalva, akik kielégítik igényeit, megszabadítják feszültségeitől, előre látják a veszélyt és elhárítják a zavar okát. Ez a helyzet csecsemőkorban. Ahogy a gyermek fejlődik, fokozatosan maga szerzi meg azt a képességét, hogy a mind nehezebb helyzetekből kivágja magát. A szülők lassanként lemondanak óvó, védő szerepükről. És amikor a gyermek már szülői védelem nélkül is elboldogul a szokásos feszültségekkel, bátorításképpen továbbra is magában hordja erős és hatalmas szülei képét, ezt nevezi a pszichológia belső anyaképnek.
Az elszakadási félelemnél a gyermek tiltakozik, ha az anya bármilyen rövid időre is magára hagyja. Az a primitív félelem húzódik meg mögötte, hogy amikor eltűnik, elveszítheti őt. Arról kellene meggyőzni őt, hogy az anyának – függetlenül attól, hogy ő észleli-e vagy sem – állandó és anyagi léte van. De ez a fajta belátás csak több hónap múltán alakul ki.

Játékkal oldott szorongás

De van rá megoldás, ha megfigyeljük, ebben az életkorban egyszerűen nem tudnak betelni az olyan játékokkal, mint a „kukucska”, vagy a bújócska. A játék segít a gyermeknek, hogy játékos formában újraélje a szeretett személy eltűnését és felbukkanását, így a fájdalmas helyzetet vidámmá alakítsa át. Így képessé válik arra, hogy ne éjszaka, hanem nappal dolgozzék problémája megoldásán.

Tizedes Erika Éva
klinikai gyermek-szakpszichológus
Gyermekgyógyászati Intézet

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.