Az egészséges lakás ismérvei között a hőmérséklettel és légmozgással, a páratartalommal, a megvilágítással és a beltéri légszennyezéssel érdemes foglalkoznunk – mondta dr. Ádám Balázs, a Népegészségügyi Kar Megelőző Orvostani Intézetének egyetemi adjunktusa.

Hőmérséklet

Ideális, ha a lakás különböző helyiségeiben optimális hőmérséklet uralkodik. A lakóhelyiségekben 20-22 Celsius-fokos hőmérséklet az ajánlott. Magyarországon jellemző, hogy ennél melegebbre fűtik fel otthonaikat az emberek a hideg félévben, pedig a tartósan magas hőmérséklet nem egészséges. Elég, ha 18 Celsius-fok van a konyhában és a mellékhelyiségben, míg a fürdőszobában magasabb hőmérséklet (22-24 Celsius-fok) az optimális.

Páratartalom

A levegő nedvességtartalmát a környezet-egészségtani gyakorlatban a relatív páratartalommal jellemezzük, ami azt adja meg, hogy egy adott hőmérsékletű levegő az általa felvehető maximális vízgőzmennyiség hány százalékát tartalmazza. Az emberi szervezetnek 40-70 százalékos relatív páratartalom a megfelelő. Az ennél szárazabb levegő ingerli, kiszárítja a nyálkahártyákat, melyek így sérülékennyé, betegségek kialakulására érzékennyé válhatnak. Az optimálisnál magasabb páratartalom kedvez a különféle mikroorganizmusok (baktériumok, penészgombák) és atkák elszaporodásának, ezáltal növekszik a légtér szerves por szennyezettsége. A gombásodást az optimális páratartalom fenntartása mellett az épület megfelelő szigetelése révén a páralecsapódás megakadályozásával lehet elkerülni. Napjainkban elterjedt a lakások utólagos hőszigetelése (pl. panelprogram), ami helyes, de figyelni kell arra, hogy egyenletes legyen a falak szigetelése.

Fény

A lakótér természetes megvilágítása az ideális. Az, hogy a belső terek mennyi természetes fényt kapnak, függ az évszaktól, az időjárástól és az épület kialakításától. A mesterséges fény annál jobb, minél inkább hasonlít tulajdonságaiban a napfényhez. Az Európai Unió energiatakarékossági megfontolásból betiltásra ítélte a hagyományos izzókat, pedig az ezek helyébe lépő gázzal töltött energiatakarékos izzók által kibocsátott fény kevésbé természet közeli.
Az egyes helyiségekben jó, ha van általános megvilágítás s emellett a fokozott szemmunkát igénylő feladatokhoz, mint irodai munka és olvasás, külön-külön helyi fényforrást biztosítunk. A napjainkra rendkívül elterjedt számítógép használat számos, a helytelen fényviszonyok miatt fellépő problémát okoz. Egyrészt a monitorhasználat – különösen a régi, lassú frissítésű képernyők figyelése – eleve túlzottan igénybe veszi a szemet, másrészt sok esetben helytelen a monitor fényerejének a beállítása és a többi fényforráshoz viszonyított elhelyezése. Helyes, ha a monitor nem egy nála jóval sötétebb vagy világosabb háttér előtt áll és kerülni kell más fényforrások fényének a képernyőn bekövetkező visszatükröződését is. Ezért a monitort célszerű a helyiség fő fényforrására merőlegesen beállítani.
Légszennyezés

Vannak jellemzően beltéri légszennyező anyagok, melyek tipikusan épületek légtereiben jelennek meg, illetve itt képesek veszélyes mértékben felhalmozódni. Az utóbbi jelenségre jó példa a szén-monoxid, ami bár kültérben is jelen van, súlyos mérgezést jellemzően beltérben okoz. A szén-monoxid forrása az oxigén hiányában lezajló tökéletlen égés, amely rosszul szelelő kémény, helytelenül karban tartott tüzelőberendezés üzemelése esetén alakulhat ki. Ez a színtelen, szagtalan, alattomosan ható gáz hozzákötődik a vér hemoglobin fehérjéihez megbénítva azok oxigénszállító képességét, melynek következtében szöveti oxigénhiány lép fel. A nagy oxigénigényű szervek, mindenekelőtt a központi idegrendszer, következményes károsodása akár halálhoz is vezethet. Sokat tehetünk e mérgezés megelőzéséért azzal, ha a belső légtértől független égésterű fűtőberendezést alkalmazunk, illetve hagyományos kályha, gázkonvektor esetén rendszeresen ellenőriztetjük fűtési rendszerünket szakemberekkel.
A beltéri légszennyezők fontos képviselői a szerves porok, melyek között a már említett baktériumok és penészgombák mellett a házipor és a benne élő poratkák bírnak jelenőséggel. Belégzésük elsődleges hatása a légúti irritáció és légúti allergiás folyamatok elindítása, melyek legsúlyosabb formája az asztma. A megfelelő páratartalom biztosítása és a penészesedés megakadályozása mellett az ellenük folytatott küzdelem legfontosabb módja a rendszeres takarítás, a házipor és poratkák eltávolítása.
Modern bútoraink nagy mennyiségben tartalmaznak lakk- és ragasztóanyagokat, melyekből felszabaduló vegyületek között találjuk a rákkeltő hatású formaldehidet. Érezhetjük újonnan bútorozott helyiségekben az anyag szúrós szagát, de még évekkel a bútor elhelyezése után is megfigyelhető lassú kiáramlása a légtérbe. A kellemetlen szag és az egészségkárosító hatások elleni védekezés hatékony módja a rendszeres szellőztetés.
A természetes radioaktív háttérsugárzás legfontosabb forrása a radon gáz, ami a talaj kőzeteiből és bizonyos építőanyagokból jut be az épületek belső terébe és szaporodik ott fel. Szellőztetéssel védekezhetünk ellene.
Végül szólni kell a dohányfüstről, ami szintén szennyezheti az épületek levegőjét. A dohányfüstnek több ezer összetevője van, közülük mintegy 50 rákkeltő hatású. A rákkeltő anyagok esetében nem létezik biztonságos küszöbdózis, tehát olyan koncentráció, ami alatt nem okozhatnak egészségkárosodást. Hiába dohányzunk csak egy helyiségben, a dohányfüst feltartóztathatatlanul eljut a lakás távoli helyeire, így gyermekeink szobájába is. Az egyetlen megoldás a józan belátás, azaz, aki dohányozni akar, az ezt ne a belső, zárt térben tegye, hanem az épületen kívül – feltéve, ha nem tartózkodnak mások a közelében.
Ahogy láttuk, a megfelelő légcsere biztosítása (minimum 10 liter/másodperc/személy) a levegő felfrissítése mellett a beltéri légszennyezés csökkentésének is fontos módja. A modern, jól szigetelő – különösen a műanyag – nyílászárók megakadályozzák a kisfokú természetes légmozgást, ezért az ilyen ablakoknál fontos a beépített szellőző használata, illetve ennek hiányában a nyílászáró kinyitásával megvalósított intenzív szellőztetés naponta néhány alkalommal.